Jeles napok

régi és új hagyományok kisgyermekes családoknak

Jeles napok

 

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, minden hónapban vannak jeles vagy különleges napok.

A jeles napokra, ünnepre lehet készülni dekorációval, énekkel, tánccal, mondókával, étellel vagy csak egyszerűen beszélgetni róla.

Sokszor a dekoráció egyben játékeszköz is. A játékról pedig tudjuk, hogy a gyerekek veszik a legkomolyabban.

Az alkotás gyönyörködtet, a gyerekek finommotorikus készsége fejlődik és a nagyi vagy apa is örül neki, ha meglátja vagy ajándékba kapja.

Alkotni, játszani, mondókázni akkor is jó, ha rossz az idő vagy beteg a gyerek és otthon vagytok.

Szeptember

Fésüs Éva: Őszi dúdoló
Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a drága nyár.
Búzaszem nem terem
köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj.
Jó gyerek nem brekeg,
téli álom lepte meg. 

Szeptemberi népszokások

A régi római naptárban a hetedik hónap volt, elnevezése a latin septem (hét) számnévből ered, (latin September, September mensis = „Hetedik”, „Hetedik hónap”). Ezt a nevét akkor is megtartotta, amikor már a kilencedik hónappá lépett elő, kivéve egy rövid időszakot, amikor Nero Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte el. 
Régi magyar elnevezése: őszelő, Földanya hava, mérleg hava, Szent Mihály hava. 
Noha szeptember mind a földműves lét, mind a csillagászat és a naptár szempontjából jeles hónap, nem dúskál római ünnepekben. 
A legjelentősebb római ünnep: a capitoliumi triász. Amikor is a rómaiak szeptember Idusán, azaz szeptember 13-án megemlékeztek Iuppiter, Iuno és Minerva templomának felavatásáról, ami a római patríciusok istenhármasának egy háromhajós temploma a Capitoliumon, amit az etruszk Tarquinius Superbus király építtetett.
Ezen a napon az egész szenátus megjelent a templomban és egy nagy közös lakomán megvendégelte a három istent. Ezt a szokást a sikeres aratásért, szüretért járó hálaadásként értelmezhetjük.
Ugyanezen a napon a szentély falába szöget vertek, ami az évek számítását szolgálta. Ez a szokás talán arra vezethető vissza, hogy volt olyan idő, amikor is szeptember 1-jén kezdődött az év, de 13-a azért is jelentőségteljes, mert 9 nap választja el a napéjegyenlőségtől, aminek a római naptárba nagy jelentősége volt.

Szeptemberi jeles napok: 
Szeptember 1. – Egyed napja:
1-jén kezdték meg a búza, másutt a rozs vetését. A néphit szerint, ha e napon vetik el a búzát bő termésre számíthatnak. 
Időjárásjósló nap is e nap, ha esik, akkor esős lesz az ősz, ha nem esik, akkor száraz őszre számítottak.
Ha karácsonykor le szerették volna vágni a disznót, akkor e napon fogták hízóra.

Szeptember 8. – Kisasszony napja:
Szűz Mária születésének napja. A 11. század óta tartják számon.
Sok helyütt a nap volt a cselédek szolgálatba lépésének az ideje. Egyes helyeken e napon kezdték meg a gabona vetését, e napra virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy azt az Úristen szentelése fogja meg.
Ez a nap jelezte a dióverés kezdetét, és a fecskék útra kelését is.
Időjárásjósló napnak is tartják, mert ha e napon bugyborékosan esett az eső, akkor a néphit szerint csapadékos ősz várt rájuk.

Szeptember 12. – Mária napja:
Szűz Mária neve napja. Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé, kultusza rohamosan terjedt, amit a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihlette, ami előtt a hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt imádkozott a győzelemért.

Szeptember 15. – Hétfájdalmú Szűzanya:
Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Az Ómagyar Mária-siralom ennek a kultusznak állít emléket.

Szeptember 21. – Máté napja:
Máté evangélista napja. Sok helyütt például a Bánátban e héten kezdték meg az őszi búza vetését, amit férfiak végeztek szinte szótlanul, majd a munka végeztével magasra dobták a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza. 
Másutt azonban ekkor nem szántottak, mert úgy vélték, akkor a földet fel fogja verni a gaz. Göcsejben is pelvahétnek nevezték
Az e napi tiszta időből pl. a szerémségi szőlősgazdák jó bortermésre következtettek.

Szeptember 29. – Szent Mihály napja:
Szent Mihály arkangyal ünnepe, aki a hagyomány szerint a túlvilágra érkező lélek bírája és kísérője. Vele függ össze a hordozható ravatal Szent Mihály lova elnevezés is. 
Ez a nap a gazdasági év fordulója (a gazdasági évet lezáró ünnepek szeptembertől novemberig tartottak). A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának és szegődtetésének időpontja is, ami után kezdetét vette a kukoricatörés. E nappal megkezdődik az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin napjáig (nov. 25.) tart.
E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.
Az Alföldön ez a nap volt általában a szüret kezdő napja is. A szüret a 18.-19. század előtt általában csíziós (vagy jeles napokhoz) kötődött, utána a városi, vagy községi tanács, vagy a hegyközségi elöljáróság határozott időpontot adott meg rá, ami azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A különböző szőlőtermő vidékek miatt a szüret ideje változó volt, figyelembe kellett venni az időjárási viszonyokat, a különböző szőlőfajták érési idejét. Így volt az Alföldön általában szeptember 29-e a szüret kezdő napja, Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén október 15. Terézia napja, Kőszeg vidékén október 21-én, Orsolya napkor, Tokaj-Hegyalján pedig október 28-ig, Simon-Juda napjáig kezdték meg a szüretet.
A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez, termékenységrítus is tartozik (ez olyan szokás, amely elősegíti a több termést).
Göcsejben pl. a szüret végeztével lemetszették a szőlővesszőket, s mindegyik tőke tövére egy-egy szőlőszemet tettek, hogy következő évben jó legyen a termés.
Időjárásjósló napnak is tartották, mert ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú-szép őszre számíthattak. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. A pereszlényiek kemény telet jósoltak, ha Mihály napján dörög.

Néhány időjárásjósló közmondás erre a napra:
Szeptember 29. után már nem nő a fű, mondják is:
„Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet.”
„Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot.” Vagyis aki Szent Mihály nap után is úgy öltözik, mint nyáron szokott, az nem lehet okos ember.

x

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ